Fejezetek

Prológus

"Milyen érzés volt, amikor először láttam valakit meghalni? Mintha kitépték volna a szívemet, majd ezernyi kést vágtak volna belém és forgattak volna meg bennem. A levegő mintha nem jutott volna el a tüdőmig, a légzésem így pedig szaggatott volt. A szívem őrültül vert, és az egész testem remegett. Zokogtam és próbáltam beszélni hozzá. A nevét próbáltam mondani, hogy élni fog, hogy nem hagyhat itt, nem, nem. Hisztérikusan próbáltam tenni bármit is, segíteni rajta, menteni a menthetőt, de mindhiába. Mert meghalt. Az én hibámból. Most már elégedett? Jól mondtam el?"

1. Fejezet

"– Mit keresel itt? – kérdezte a lány folytatva a munkát.

– Megleptem a barátnőmet a munkahelyén?

– Biztos, hogy csak ennyi a célod? – ráncolta a szemöldökét a lány.

– Jó, bevallom, önző indokok vezéreltek ide hozzád. Biztos akartam lenni benne, hogy kivetted a holnap délutánt, hogy kettesben tölthessünk egy kis időt.

– Szerinted kihagynék egy délutánt, amit veled tölthetnék, drága rocksztárom?

– Reménykedtem, hogy ez lesz a válaszod, hercegnőm, habár a rocksztártól még kissé távol állok."

1.5 Fejezet

"– Nem, maga egy pszichológus, akinek az a feladata, hogy eldöntse, őrült vagyok-e. Elárulom, nem vagyok az, de most már egyre inkább annak érzem magam. Szóval megtenné, hogy eldönti végre, maga hogy látja? Mert szívesen mennék mind a börtönbe, mind az elmegyógyintézetbe, csak itt ne kelljen lennem. Csak ne kelljen magával minden nap beszélnem. Mert tudja, mennyire őrjítő ez? A folytonos várakozás, az érzelmek, amiket a beszélgetések felkavarnak bennem, az emlékek, amik nem hagynak aludni. Nem lehetne, hogy inkább hagyja, hogy eltemessem mindezt?"

2. Fejezet

"Egy házasság nagy felelősség. Teljesen más, mintha a ember csak együtt élne a másikkal. Teljes életre szól, az állam tud róla, kilépni belőle csak jó sok hivatalos papír benyújtásával lehet. Egy házasság annak egyértelmű jele, hogy a kapcsolat szoros. Ha megvolt az esküvő, nincs visszaút. Nem lehet már többet lelassítani, nem lehet visszakozni, a legfontosabb lépésen már túl van az ember. "

2.5 Fejezet 

"– Megtennél nekem valamit? – szólítottam végül meg.

– Igen? – Mosolya kedves és ragyogó volt, aminek már a látványától jobban érzi magát az ember.

– Megfognád azt a virágot és kimennél?

– Hogy? – A mosolya immár zavarodottsággal keveredett az arcán.

– Fogd meg azt a virágot, menj ki és hagyj békén. Szépen kérlek. Nem fogok lekeverni neked egyet, sem ágyékon rúgni vagy elküldeni a fenébe. Egyszerűen csak arra kérlek, egy életre hagyj békén."
Karácsonyi extra 

"Akkor minden tökéletes volt, tudja? Életemben először volt igazi karácsonyi hangulatom és értettem meg az ünnep lényegét. De még ha nem is lettek volna ajándékok, sem Andy eszement meglepetése, akkor is csodálatos lett volna. Mert az az este a miénk volt."
3. Fejezet

"Na jó, ami azt illeti, legszívesebben egy táblát akasztanék a nyakadba, hogy „Barátom van, ne közelíts, különben Andy kinyír!”. Vagy esetleg „Andy-é” feliratos pólót adnék rád. Igaz, ha teljesen őszinte akarnék lenni, azt mondanám, szívem szerint bezárnálak egy szobába, hogy elrejtselek mindenki elől, de nem akarlak elijeszteni. Meg a többi mód is elég furcsa lenne."